Már sokszor feltettem magamnak a kérdést: Mitől lesz több egy autó, mint egyszerű közlekedési eszköz? A válasz mindig ugyanaz: szenvedély. Ez az a jelző, ami mindenkire jellemző, aki valami igazán nagyot alkotott az autóiparban. Ezek az emberek mindig dacoltak az aktuális gazdasági helyzettel, és keresztülvitték tűzön-vízen, amit célul tűztek ki maguk elé. Így történt, hogy a Porsche családdal is, amikor a második világháborút követő időszakban is sikerre tudtak vinni egy sportautót -a 356-ost. Gondoljuk csak el, azokban az időkben, amikor a legfőbb szempont nem a luxus, hanem az újjáépítés volt!
Örömteli, hogy a modern idők sem szűkölködnek a hasonlóan nagyra törő személyiségekben. Így például Christian von Koenigsegg nem átallott csirkét árulni, csak, hogy megépíthesse saját autóját, mely mellesleg egy jó ideig Guinness rekordernek számított a szériagyártású sportkocsik végsebességét illetően. (akkor 387,37 km/órával vitte a pálmát)
Engedjék meg, hogy dicsekvésül elmondjam, hogy volt szerencsém épp ebben az autóban helyet foglalni, méghozzá úgy, hogy maga a mester ült a jobb egyemen. Elsőéves egyetemistaként vettem a bátorságot, hogy megszólítsam őt a budapesti autókiállításon, ahol is sikerült néhány szót váltanunk. Magáról a jelenetről természetesen izgalmamban nem készítettem képeket, de előtte lőttem még néhányat. A piros autó a rekorder Koenigsegg CCR, és a háttérben a laptop mögött áll a cég tulajdonosa. Galéria itt!
Nos úgy tűnik a messzi északon nagyobb a kis szériás autók iránti kereslet, így jelen cikk épp egy holland vállalkozásról, a Spykerről szól. Közel tíz évvel ezelőtt Maarten de Brujin házilag készítette el a C8-as első változatát, melyre felfigyelt Victor Muller az ötvenes éveiben járó műgyűjtő, aki segítette a cégalapító álmainak megvalósítását. Bár a Forma 1-ben tett kitérő nem váltotta ki a hozzá fűzött reményeket, az igen fiatal vállalkozás hihetetlen sikereket tudhat magáénak. Azt már mindenki tudja, hogy megszerezték maguknak a Saab-ot. A döntés stratégiai fontosságú volt, hiszen egyrészt megkezdhetik a populáris autók gyártását, mely persze finanszírozhatóvá teszi a szuper-kocsik fejlesztését, másrészről így a meglévő kereskedői hálózatot kihasználva értékesíthetik saját szívük csücskeit. Mindemellett a Ferrari részvénycsomagjából is sikerült egy 8 százalékos szeletet hasítani, ami persze megteremheti egy későbbi együttműködés szilárd alapjait.
A két cég filozófiája nem áll távol egymástól, hiszen akárcsak az olaszok, a Spyker célja is a klasszikus stílus modern technikával való vegyítése. Ez az a pont, ami igazán különlegessé, lenyűgözővé teszi ezeket az autókat, ami mellé még társul egy jó adag precizitás, a részletekre való módfeletti odafigyelés.
A 2009-es Pebble Beach Concours d’Elegance rendezvényen bemutatott Spyker C8 Aileron Spyder oldalán az alábbi felirat olvasható: „Nulla Tenaci Invia Est Via”, ami magyarul annyit tesz, hogy az igazán merészek számára nincs járhatatlan út. Akik magukévá tették ezt a filozófiát és a Spyker mellett tették le voksukat, az eddigi eredmények alapján nem csalódtak. Egyedül az utastér szűkösségét érhették kritikák, de az új Aileron („Csűrő”-a repülésben a fordulást segítő lapátok) tengelytávolsága már 15 cm-rel nagyobb, mint az elődmodell Laviolette típusé volt. Mondanom sem kell, minden egyes darab egyedi megrendelés alapján készül, a vevők igényei alapján. Az autókat kézzel rakják össze, és minden egyes Spyker kap egy emlékplakettet a sorozatszámmal ellátva.A kétüléses, középmotoros C8 Auditól vásárolt, V8-as alumínium blokkja 405 lóerő teljesítményre és 480 Nm csúcsnyomatékra képes 3800-as fordulatnál. Immáron a hatsebességes manuális váltó mellé ZF automatát is kínálnak, amit semmiképp sem javaslok, tekintve, hogy a kézi kapcsoló kialakítása olyannyira egyedi és szemet gyönyörködtető, hogy kár lenne ettől megfosztani az autót. Szumma-szummárum a hátsó kerekek hajtásával a végsebesség változatlanul 300 km/h, míg a 0-100 km/órás sprint 4,5 másodpercet igényel.
Az elől-hátul dupla lengőkaros felfüggesztés alkatrészei kovácsolt alumíniumból készülnek. Az újfajta 12 ágú, 19 collos felniket 235/35-ös illetve 295/30-as abroncsokba csomagolják. A karbon-kerámia fékek opcionálisan rendelhetők. A nyolcféle színben választható, félig automata vászontető elektromotorok segítségével mozgatható, de a tetőhöz már kézzel kell kapcsolni. A hátsó szélvédő valódi üvegből készült. Összecsukott állapotban a tetőből semmi sem látszik, ellenben láthatóvá válik a 30-as években divatossá vált csomagtartó-rácsra szerelt áramvonalas tervezésű bőrönd. A belsőről csak szuperlatívuszokban érdemes beszélni. Itt a varrások a barokk stílus képviseletében rombusz alakban futnak, az alumínium kezelőszervekhez a repülőgépekből merítettek ihletet.
A szórakoztatásról Kharma csúcs hi-fi gondoskodik, természetesen iPod, Bluetooth és egyéb kapcsolódási lehetőségekkel. A luxus olyan mértékű, hogy az már az én szellemi szintemen szinte felfoghatatlan. Így például akár ötrészes Louis Vuitton bőröndkészlet is rendelhető az Aileronhoz. Erről a márkáról csak olyan emlékeim vannak, hogy a Veronában látott üzletükbe valószínűleg még a legjobb öltönyömben se nyernék bebocsátást. Hát ilyen autó a Spyker. A gyár megnyugtat minket, hogy bízván a jó minőségben elképesztő 3 éves garanciát vállalnak az autókra, melyek javítására valószínűleg egyes Saab műhelyeket is felkészítenek majd.
A kínálat nemsokára egy divatos egyterűvel, SUV-vel egészül ki, hogy mindenki megtalálhassa az ízlésének megfelelő darabot. Örömteli hír, hogy a magyarországi járműparkot is gazdagítja egy C8-as. Aki szerencsés talán megpillanthatja útjaink egyikén. Érdemes figyelni, a Spyker hamarosan bevonul az autós történelem nagyjai közé. Én a gyűjtők helyében még most lecsapnék egyre, 20-30 éves távlatban nem látok ennél jobb befektetési lehetőséget.
Megjegyzés: az utolsó néhány kép nem a cikkben szereplő autót ábrázolja, de talán életszagú hatást adnak vissza a Spyker hangulatáról, illetve jól látható a váltókar különleges kialakítása.
