Vannak dolgok, amik örökre megváltoztathatják a hozzáállásunk vagy általános szemléletünk egy-egy téma iránt. Az első menet egy több mint 100 lóerős motorral. Egy Pavarotti, Bon Jovi, vagy Michael Jackson koncert. Michael Shumacher Ayrton Senna-val vívott csatája. Amennyire kimagaslók a maguk nemében ezek az emberek a saját területükön, annyit jelent a Bugatti Veyron az autók körében. Egy jármű, ami vitathatatlanul a többiek felett áll, s aminek fejlesztése egy megszállott, már-már őrült vezető nélkül megvalósíthatatlan lett volna.
Ahogy azt korábban is olvashatták, a Bugatti újjáélesztése a VW konszern hobbija. Miután Ferdinand Piech rivalizálásba kezdett unokatestvérével, Ferry Porschével a Porsche család úgy döntött, hogy a továbbiakban csak külsősök vezethetik a céget. Ezt követően Piech iszonyatos tempóval látott munkához az Audinál, míg végül sikereit megkoronázandó megszerezte magának a Bugattit. Ekkor kiállt a pódiumra, és bejelentette, hogy megépít egy 1000 lóerős, és 400 km/h végsebességre képes szuperautót. Mondanom sem kell, hogy a legtöbben csak kacagtak rajta. Számos műszaki probléma, és csak egy cégóriás kasszájából megvalósítható fejlesztés eredményeképpen született meg a Veyron. A sors fintora, hogy a Veyron-projekt a millió eurós vételár ellenére is veszteséges maradt. Ami nem is csoda, hiszen a két részből álló karosszéria összeillesztésére szolgáló egyetlen csavar beszerzési áron is 200 dollárba kerül.
Mai témánk tárgyát teljes nevén Bugatti Veyron 16.4 Grand Sport-nak illik szólítani, s coupé társától abban különbözik, hogy középső tetőeleme kivehető. No meg a maga 1,4milliós vételárával 350.000 Euróval többe is kerül. Ebből kifolyólag a Bugatti-Roadster egy cseppet exkluzívabb, mint fedett testvére, s csupán 150 db gyártását tervezi a menedzsment. A molsheimi szalonban szívesebben látják azokat, akiknek odahaza már áll egy Veyron a garázsában.
Annak ellenére, hogy a fedett verziót is igen merevre kellett tervezni, a karosszéria megbontásával további merevítésről kellett gondoskodni. Semmi baj, a 100 kg-os súlynövekményt az 1001 lóerő meg sem érzi. Csak emlékeztető gyanánt: a Veyron végsebessége 407 km/h. 7,3 másodperc alatt gyorsul 0-ról 200-ra (már 100-ra is jó eredmény egy sportos autónál), míg a 100km/órás sebességet csupán 2,5 másodperc alatt éri el.
A Roadster hasonló adatát 2,7 másodpercben határozta meg a Bugatti, ami a szóvivő elmondása szerint inkább a mérési eljárás hibájának számlájára írható, semmint a 100 kg-os többleten. A Veyron Grand Sport továbbra is egy végtelenül kezes és könnyen irányítható autó marad, állítják ezt annak ellenére is, hogy néhány Forma-3, Forma-1, és LeMans pilótának is volt már balesete az autóval. Véleményem szerint ezek az esetek éppen ebből a tulajdonságból kifolyólag történhettek meg, nevezetesen, hogy túl sok önbizalommal ruházza fel sofőrjét az autó.
A belső térben minden a lehető legjobb minőségben készül. A váltó természetesen továbbra is a dupla-kuplungos egység, amit a bajuszkapcsolókon zongorázva kezelhetünk.
A ’W’ 16 hengeres kiegyensúlyozottan, vibrációmentesen jár minden körülmények között, noha brummogása olyan vészjóslóan mély hangon kér szót, hogy ijedősebbek azonnal elhagynák az utasteret. 1250 Nm és 1001 lóerős teljesítmény, mégis akárcsak egy Audi A4, könnyen kezelhető, megszokható, közúti forgalomban is minden további nélkül használható a Veyron. Az erőmű a gázpedál mozgatásának minden milliméterére azonnal, mégsem ugrásszerűen reagál-olvashatjuk az Auto Zeitung tesztjében. A motorból szinte sosem fogy ki az erő. Az egyik műszer az aktuálisan lehívott teljesítményt mutatja. Autópályán való 250 kilóméteres konstans tempóban haladásnál 250 Le környékén áll a mutató. Azaz még mindig van 750 lóerőnk, hogy gyorsítsunk. Egy kövér gázadásra azt hihetjük, hogy itt a világvége, érdemes befeszíteni a nyakizmunkat, különben előfordulhat, hogy tekintetünk a plafonra-esetünkben a szabad égboltra- és nem az útra esik majd. A 4 (alul is kettő) kipufogón keresztül a szabadba távozó füstgázok áriát játszanak a vezetőnek, és a hallgatóságnak. Őserő! A motor szív, a négy darab turbófeltöltő fúj, sziszeg, visít.
A Veyron mindent visz. F1-es autók teljesítményével vetekszik, sőt gyorsabb náluk, annak ellenére, hogy hajtásláncát nem 1-1 versenyre tervezték. Menetteljesítménye lenyűgöző. Annak ellenére hihetetlenül gyors, hogy minden földi jóval fel van szerelve. Légkondi, hi-fi, bőrkárpit, légzsákok, csomagtartó mind-mind óriási plusz tömeget jelent, mégsem befolyásolják a sportosságot. Még nagyon sokáig ő marad az utak királya.
Néhány fülledt másodperc alatt 0-ról 250 km/órára gyorsíthatunk. A többieknek itt a vég, de nekünk még mindig van 157 km/óránk fölösbe – ha van bátorságunk. A végsebesség környékén csak óvatosan. A gumik ilyen körülmények közötti üzemideje csupán 50 perc. Egy huzamban azonban úgysem bírjuk elérni ezt határt, hiszen a hihetetlen mértékű ellenállásnak köszönhetően az üzemanyag már 12 perc alatt kifogyna.
BUGATTI VEYRON 16.4 GRAND SPORT
Motor: W16, 4 turbótöltő
Furat*löket: 86*86,05mm
Teljesítmény: 1001 Le(736 Kw)
Nyomaték: 1250 Nm 2200-5500 1/percen
Száraz tömeg: 1990 kg
Gyorsulás: 0-100: 2,7s
Kerekek: elől-265-680 ZR 500 A, hátul-365-410 ZR 540 A
(darabja 3M Ft)
Ár: nettó 1,4 M €
Kapcsolódó téma:
Bugatti 16C Galibier – többet nem kell mondanom
