Évekkel ezelőtt jómagam is egy háromajtós Suzuki Swiftet hajtottam, igaz, két generációval korábbi kiadásban. Amikor megtudtam, hogy én tesztelhetem a legújabb modellt, már előre sanda mosoly jelent meg a szemem sarkában. Kellemes élmények sejlettek fel előttem azokból az időkből, amikor még olyan autót vezettem, aminek ülése alig volt kényelmesebb egy konyhai széknél, aminek váltóját és kormányát szinte férfias erővel kezeltem, ami autópályatempó mellett az ajtó illesztéseinél szellőzött, és amiben minden úthibáról valamilyen nyikorgáson, vagy recsegésen keresztül értesültem.

Az új Swift tesztelése során azt tűztem ki célomul, hogy kiderítsem, vajon maradt-e a típusban valami abból a kiváló ár/érték arányból, puritánságból és funkcionalitásból, ami miatt az emberek (és a flottavásárlók) olyannyira kedvelték, hogy az elmúlt öt évben mintegy félmillió darabot vásároltak meg. Miután magamhoz ragadtam a kulcsot, azonnal egy hosszú ismerkedő út várt ránk: Pécsett adott nekünk randit az előző generáció egy sokat megélt darabja. Folytatás..