Képzeljük el, hogy este egy másnapi fontos tárgyalásra, vagy éppen vizsgára készülünk! Aztán reggel izgatottan vágjuk be magunkat az autóba, és még csak nem is érezzük, hogy ez a nap bármiben is különbözne a megszokottól. Persze van bennünk némi félsz, vagy stressz a várt megmérettetés miatt, de minden normálisnak tűnik, és a napi rutinnal araszolunk a belváros felé. Aztán egyszer csak a vezetés monotonitása végett kezdenek elterelődi a gondolataink. Talán egy képleten, definíción, vagy éppen a prezentációnk bevezető részén törjük magunkat – de aztán egyetlen másodpercre mintha máshol járnánk. Nem emlékszünk semmire, nem tudunk semmiről, de mire kinyitjuk a szemünket egy törött szélvédőn keresztül tekintünk egy villanyoszlopra. Folytatás..