Önkéntelenül is nevetek. Ha lenne, aki most engem szemlél, joggal hihetné, hogy már túl is sodródtam az őrület határán, de az elém táruló látvány az élet mégis azon ritka pillanatait gazdagítja, melyek során örömünkben tör ki ördögi kacaj a torkunkból. A nap jóságos sugarai csak egy-egy ponton képesek áttörni a fekete felhőket, melyek peremeit a vörös és a narancssárga különböző árnyalatai csipkézik. Valahol a horizont határán az Északi-tenger hullámai korbácsolják elemi erővel a partokat, s olyan sebességű déli szél fúj, hogy az még az átnedvesedett homokszemeket is képes felkapni, s a vízszintesen közeledő esőcseppekkel keveredve az arcunkba csapni. A hideg időben az ilyen töltetek serege úgy éri a bőrünket, mintha ezernyi gombostű szállna a levegőben, én mégis örömmel tekintek le a lakóházakat a parttól elválasztó töltésről az itt elterülő fövenyre. A sötétben ugyanis az új Opel Mokka sasszemre emlékeztető fényszórói vágnak utat maguknak a természet kreálta hatalmas játszótéren. Folytatás..