Borongós délutánon ülök be Gerbeaud Cukrászdába, hogy egy szelet süteményt és egy pohár vizet rendeljek. Persze döntésem biztos jele annak, hogy keringőre való felhívást tettem közzé, így nem is lepődök meg azon, hogy egy francia ajkú, idősödő hölgy lép mellém. Korábban sosem találkoztunk, mégis déjá vu érzésem van. Egy-egy apró villanás a múltból, esetleg egy megsárgult fénykép, talán némi rettegéssel vegyes borzongás rémlik fel előttem, amik mind azt súgják, hogy nem kellene bíznom benne. Ebben a percben azonban minden más. A hölgy e pillanatban fiatalabbnak tűnik, mint valaha, és csillogó tekintete, makulátlan vonásai nem várt benyomást gyakorolnak a szemlélődőre. Egyesek talán elmennének mellette anélkül, hogy felkapnák a fejüket, de közöttünk ismeretlen okból vibrál levegő. Én pedig szavak nélkül, megbabonázott, üres tekintettel, nyúlok a felém nyújtott kéz felé. Folytatás..