Súlytalanul száguldunk a horizont felé, miközben egyetlen nesz sem zavarja meg a nyugalmunkat, így a túláradó életöröm akadálytalanul itathatja át az ereinket, hogy végül teljes harmóniában juthassunk át az előttünk tornyosuló kapukon. Legyőzhetetlennek, hatalmasnak, és makulátlanul tisztának érezzük magunkat, amikor egy láthatatlan erő megragadja a vállunkat, hogy visszarántson, aztán újra taszítson rajtunk egyet. Hirtelen egy apró porszem kerül a rendszerbe, ami kiolthatatlan turbulenciával rombol le mindent, ami korábban kifogástalan volt. A súlytalanságból teher, a csendből zaj, az erőből kétség, a harmóniából káosz lesz. Folytatás..