A múlandóság gondolata mindenkiben joggal ébreszt félelmeket, ám az emberi élet tiszavirág voltánál már csak az autók felett jár el gyorsabban az idő. Az iparág által diktált tempó mellett gyakorlatilag 2-3 éves ciklusokban kellene megválnunk járművünktől, hogy aztán régi választottunkat megunt ruhadarab módjára engedjük szabadjára. Minthogy a műszaki fogyasztási javak értékvesztése ezek után már csak tovább erősödik, a körhinta forgási sebessége tulajdonképpen egy ideális világban felállított pénzügyi modell szerint is követendő volna, csakhogy gyakran felmerül a kérdés, hogy a naptár lapjainak hullása valóban tisztán definiálható minőségi fejlődést hoz-e magával, vagy csupán valamiféle emocionális töltet hatására fordulnánk minduntalan az új, a friss, a fiatal felé. Folytatás..